2016. július 12., kedd

Negyedik fejezet

Nem tudom, hány tinédzser él olyan életet, ahol a hétköznapok a tanév ideje alatt is boldogan, energikusan és boldogan telnek, de egy a biztos: én nem tartozom közéjük.
Szóval, a reggeli Megan-pillanatok után, nem egészen két órával később az első óránkon ültem, és próbáltam odafigyelni. Próbáltam.
Csak az a probléma, hogy a kávém valami egészen furcsa összetevőket tartalmazhatott, mint általában szokott, hiszen az ital mindenhez hozzájárult az égvilágon, csak az éberségemhez nem.
- Maja, ne vedd magadra, de úgy nézel ki, mint aki az iZombie-ba készül élőholtnak - mondta Tina megütögetve a vállam az első óra után. Négyen - az ikrek, Hédi és én - a folyosón járkáltunk, a következő óránkra igyekeztünk.
- Kösz, Tina, ez igazán pozitív volt - bólintottam.
Talán este mégsem kellett volna megnézni az Eye Candy évadzáró részét... Főleg, hogy az utolsó epizódig négy további várt rám. Jesszus, menthetetlen vagyok.
- Hallgass zenét - javasolta Nina, aki azokban a pillanatokban is fülhallgatóval mászkált.
- Mi megy nálad? - kérdeztem.
- Justin - húzta ki magát büszkén.
- Na, attól a nyávogástól én is felébrednék... - forgatta a szemét Tina, mire húga tátott szájjal bámult a lányra. Végül összehúzott szemekkel méregette, és csak annyit mondott:
- Jössz te még az én utcámba!
- Ja, főleg, hogy egy házban lakunk - bólogatott, Hédi pedig röhögésben tört ki, akihez természetesen csatlakoztam. Ha Tina ért valamihez, akkor az a visszaszólás művészete. Hannával nagyon jól kijönnének, a nővérem az idétlen becenevek kifejlesztésében elért egy már művészinek nevezhető szintet. Az ember el sem tudja képzelni, mennyi becenévnek gúnyolt furcsaság jöhet ki a Maja szóból.
- Imádom ezt a sulit - motyogta Hédi az ikreket nézve, akik egy újabb veszekedés elején jártak. Az ilyen nem vészes, azóta nincs nagyobb összetűzés kettejük között, mióta Ninának megzúzódott a csuklója. Abból is volt egy kisebb vita természetesen, bár a lányt nem zavarta nagyon a dolog - elvégre két hétig nem tesizett, és szintén vagy két hétig nem írt az órákon -, csak annyi problémája volt, hogy nem tudott írni rajongói oldalára és a fanprofilos ismerőseinek.
Na, nem mintha nem oldotta meg, az egyetlen hátulütője a dolognak a mobilszámla volt, ami két hét alatt igencsak megnőtt.
- Meghiszem azt - vigyorogtam rá, és egy mozdulattal megfogtam a homlokán ékeskedő gólyacsőrt, és ráigazítottam az orrára. Na most mivel egy gumidarab tartja, így egy elég vicces jelenet lett belőle, és egy fájdalmas arckifejezés.
- Fú, te nő - dünnyögte, én pedig röhögve figyeltem, ahogy a helyére igazítja a csőrt.


A harmadik óra előtti szünetben a végzősök útra keltek, hogy megszivassanak pár gólyát, mi pedig gondoltuk az elején egy kicsit hagyjuk, hogy érvényesüljenek, ha Hédiről van szó.
- Hé te ott! - kiáltotta az egyik, én pedig vigyorogva néztem magam elé. Nyilván észrevették, hogy Hédi nem viseli a csőrt.
- Segítsetek - tátogta.
Tina röhögve rázta a fejét, Nina pedig komolyan arccal megjegyezte: - Nem-nem, nekünk is át kellett ezen esnünk. Most rajtad a sor.
Míg Hédi a végzősök elé vánszorgott, addig mi vihorászva figyeltük, ahogy kikapja a büntetést. Fél percen belül túl is esett a vallatáson, ezalkalommal ő vigyorgott, mi pedig döbbenten néztünk rá. Felemelte mindkét kezét, amolyan "ez van" stílusban, és megveregette még a mellkasát is a hatás kedvéért.
- Na ne mondd, hogy megúsztad - nézett rá összehúzott szemekkel Tina.
- Pedig de - válaszolta kuncogva.
- Ne már! Még a csőr nem is vészes, de nem hozott magával plüssöt, és különben is - hadarta Nina -, hol a vödröd?
- A búsban - vágta rá. - Holnap hozok majd vödröt, de csak azért, mert abban van a kedvenc nápolyim.
- A csokival bevont? - néztem rá csillogó szemekkel.
- A csokival bevont - bólogatott, mire megjelent előttem egy kép, melyben épp belakmározok belőlük... Te jó ég, olyan vagyok mint Gombóc Artúr!
- A két kajás egymásra talált - jegyezte meg Tina egy grimasszal az arcán, majd vállon veregette Ninát. A lány kicsit meglepődhetett, bár ezt is csak onnan szűrtem le, hogy a telefonja kis híján a padlón végezte, és kicsit ki is pirosodott. Meg persze úgy szorította magához a mobilt, mintha az élete múlott volna rajta. - Bocs a szívrohamért.
- Nem mintha egálban lennénk, de oké.
- Az ikrek mindig ilyenek? - hajolt oda hozzám Hédi, aki jól meg is szúrt, tekintve, hogy még mindig rajta volt a narancs papírdarab.
- Igen, ez tudod... egészen hétköznapi.
- Sirály - bólintott.
- Inkább gólya - néztem rá, és aznap másodjára  csaptam az orrának a papírt.

Hazaérve azonnal a konyhába vágtattam, gyors felpakoltam egy adag kaját magamnak és a szobámban elvégeztem a szokásos rutinom: átvedlettem valami kényelmesbe, felkontyoltam a hajam egy felvállalhatatlan csomóba, és a laptopom magam elé rántva az ágyban nekiláttam folytatni a sorozataim. Az Eye Candyvel már végeztem múlt héten, így a magam legnagyobb örömére a The Fostersbe vetettem bele magam. Nos igen, a tinédzserek ilyenkor társaságban vannak, esetleg házit csinálnak... és hát persze, hogy a kivétel erősíti a szabályt.
Két epizóddal később eszembe jutott a német házim, amit másnapra kellett megcsinálni. Számít húzva ugyan, de azért megcsináltam. Úgy-ahogy. Félig.
Na jó, csak belekezdtem, de majd megmondom a tanárnak, hogy nem értettem a feladatot. (Ami igaz is, lévén, hogy németül volt írva a munkafüzet minden egyes mondata.)
Miért érzem azt, hogy kegyetlen az a lustaság, amivel megáldott az ég?

***

- Nem láttad Lolitát? - rontott be a szobámba péntek reggel Hanna.
Mondom én, nem tudja kordában tartani a kutyáját, ez az egyetlen, amit biztosan tudok róla.
- Nem - feleltem.
- Ne már, be akartam vinni a suliba délután, fel kell készítenem rá!
- A gólyaavatásra?
- Naná - vigyorodott el sátánian.
A hetet túléltük, és ezt kimondani egy gólyahét után mindig nagy élvezet. Ezt persze csak azóta tudom, hogy mi is túlestünk a magunk kis gólyaavatásán, ami a maga módján vicces és undorító volt. Ezalaklommal is megesett a szívem a gólyákon, főleg Hédi miatt - nem mintha sajnálni kellett volna, a lány megúszott mindent, pedig egész héten kerülte a kínos dolgokat. Viszont hozott nápolyit (igen, a csokibevonatosat), és lekenyerezett - vagyis "lecsokizott" - mindenkit.
Áruló.
Haragudtam is rá, aztán a számba tömött egy adag édességet, és minden savanyúságomat leváltotta a finom csoki... Mindegy is.
A suliba beérve már mindenki sürgött, hiszen délután lesz az avatás, ilyenkor az egész suli egy emberként izgul és imádkozik, hogy minél kevesebb (vagy épp több) ember dobja ki a taccsot. Na igen, a gólyalötty is egy igazi élmény.
A tavalyi különösen, hiszen valamelyik akkori végzős egy kis alkoholt is kevert a trutyiba, amit aztán körülbelül kétszázan meg is ittak... a fél tornaterem lebetegedett, ráadásul nem hazudok, ha azt mondom nem csak nagy balhé lett belőle, de a pálya is egy hányásos medencévé vált.
Undorító, de emlékezetes.
- Nagyon rémes a lötty? - nézett rám Hédi, aki a délután miatt izgult. Nos igen, a közönség számára ez a kedvenc sulis nap az első félévben. A gólyák sosincsenek azonos véleménnyel. De legalább a hatodik órától minden elmarad, és az egész suli együtt vonul be a tesiterembe, hangosan hallgatunk zenét, és együtt röhögünk egymáson.
- Nem mondok semmit, az olyan, mint bespoilerezni a Pretty Little Liarsben - tettem fel a kezem védekezően. Engem sem készítettek fel lelkileg arra az italra, és bár megtehettem volna, hogy elsunnyogom a dolgot, de ez olyan, mint az érettségi. A felnőtté válás része.
Vagyis valami olyasmi.
- Ahj, szemét vagy - dünnyögte.
- A kisgimisek előnye - húztam ki magam vigyorogva. Mindegyik oldalnak megvan a maga előnye. Én abszolúte szerencsés vagyok, mert túl vagyok rajta, Hédi is az volt (valamennyire), hiszen neki még járt előtte két év.
- Urgh.
- Bocsesz - vontam meg a vállam. - Ha ez megnyugtat, felkészíteni sem tudlak, minden évben másmilyen.
Erre szegény egy fáradt nyögés kíséretében a padra borult, várva a megváltásra. Nos, nem jött semmi a tanárt kivéve.

A hatodik óta után mindenki izgatottan járt-kelt, hiszen percek kérdése volt a gólyaavatás kezdése. A hetedikesek kezüket szorongatva sikongtak, és vigyorogva várták a következményeket vagy épp a kosárpályán beszélgettek és megbeszélték, hogy a suli után elmennek pizzázni.
A kilencedikesek kicsit másképp működtek.
Az osztályunk tíz új gyöngyszeme másképp viselte a dolgot. Dorina és Demi nyugodtan ültek és az elképzeléseiket röhögtek, Hédi újra és újra a löttyöt emlegetve várta a következményeket, a fiúk pedig mindenféle gond nélkül zenét hallgattak vagy épp fociztak egyet az udvaron, mondván van még negyed óra a kezdésig.
Hanna is befutott, hála a jó égnek, Lolita nélkül.
- A sulis napokon itt lesz, nem lesz annak semmi akadálya! - jegyezte meg, mikor megláttam a házikedvence nélkül.
- Miért, most mi volt?
- Anya - vágta rá durcásan, mire kis híján kiszakadt belőlem egy röhögés. Hiába mondja Hanna, hogy nem függ senkitől, anya egy pillantásával is megállítja a legelszántabb perceiben is.
- Megesik - vontam meg a vállam vigyorogva.
Pár perccel később már az osztálynak kiállított matracon ültem az ikrek és Hédi mellett, amikor az egyik végzős beállt a mikrofon elé és figyelmet kért.
A tornaterem elcsendesedett és abban a pillanatban megkezdődött a gólyaavatás.


_______________________________________


Kicsit rövid, de kell ilyen is:)
És hát: hűha! Annyi minden történt az előző bejegyzés óta, hogy csak fogom a fejem! Először is, már ötvenen vagyunk (!), túlléptünk két darab ezresen, és már bőven 6000 felett járunk. A napi megtekintési rekord is megdőlt, úgy, hogy azon a napon nem is volt új poszt... Imádlak titeket!
Köszönettel tartozom a Leiner Laura könyvek! csoport tagjainak, ha nem kapok annyi szép dícséretet és új olvasót, a fejezet biztosan nem ma érkezett volna. :)
Többször is felmerült a kérdés, de akkor feltenném most én is: titeket érdekelne egy csoport a bloghoz? Természetesen lennének kint plusz tartalmak is! :) Írjátok meg, vagy szavazzatok, nemsoká kiteszek egy szavazást!
Nagyon fontos, híreim vannak még!
A Passz blogversenyére jelentkeztem, és nemrég indult el a szavazás lehetősége, így arra kérlek titeket, hogy szavazzatok rám és a történetre a "Legjobb író" és "Legjobb saját történet" kategóriában! Minden egyes szavazatot előre is köszönök! <3
Köszönök mindent, ölelés <3

16 megjegyzés:

  1. Drága, Chloem! ♥

    Csak sikerült ezt megírnod, nem kell paráznod. Amúgy szerintem nem lett rövid, sőt pont kellemes mennyiségű, így délután, bár cserébe várom a hamar folyatást!
    Hogy őszinte legyek azt hittem, hogy végre jobban megismerhetjük az a szomszéd srácot, mert mááááár olyan mérhetetlenül kíváncsi vagyok, hogy az csak na!
    Ezen felül, még mindig csodásan fogalmazol: könnyed és pont nekünk való.
    Kifejezetten emlékszem a gólyaavatásomra, noha két éve volt, jézus, nem, három éve, és uh, na az nem volt ilyen poén. :D
    Nos, hajrááá a továbbiakban, gratulálok a sok-sok feliratkozóhoz (most vettem észre, hogy azokhoz tartozom, akik olvasnak, de nem tették meg ezt, szóval már 54 darab emberkécske követ téged velem együtt), és a sok-sok megtekintéshez... megérdemled! ♥
    Kérem azt a folytatást!
    Ölel, Redy ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Redym!

      Igen, hála a jó égnek viszonylag hamar sikerült összehozni, ahhoz képest hol tartottam akkor, mikor erről beszéltünk. Még szerencse, különben még mindig rajta ülnék! :D
      A szomszéd srácról nem szeretnék egyelőre sokat elmondani, nem fog sok vizet zavarni a kezdetekben, ennyi biztos, de azért lesz szerepe, természetesen nem kímélem a főhőst.
      A gólyaavatásos történetek pedig jöhetnek, majd legközelebb ezt is megvitatjuk! :D
      Köszönöm szépen, hogy hozzájárultál te is ehhez a csodás számhoz, egyszerűen őrültek vagytok mind (a lehető legjobb értelemben). <3
      Sietek a következő bejegyzéssel! <3

      Ölelés, Chloe

      Törlés
  2. Szia! :)
    Örültem, hogy kint lett az új rész és szerencsésen pont most, amikor internethez tudtam jutni. :) Így belekezdtem, elolvastam és, így újra reménykedve várom a folytatást. ;)
    Best blog <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, én is örülök neked, hogy el tudtad olvasni! :) Igyekszem a következővel. <3
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  3. Szia!:)

    Csak most álltam neki a blog olvasásának, de egyből lenyűgözött!:)) Nagyon jól írsz, emellett pedig nem unalmas a történet és az egész olyan gördülékeny*-*
    Most már csak a szomszéd srácra vagyok kíváncsi:D
    Várom a folytatást!:))

    Üdv, Stella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, örülök, hogy elnyerte a tetszésed a blog. :) Igyekszem a továbbiakban is fenntartani ezt a színvonalat - ha nem javítani rajta! :) <3
      Nos, neki is lesz a későbbiekben szerepe... :D
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  4. Drága, Chloe!

    Olyan jó érzéssel tölt el, hogy az értékes (jó vicc volt) időmet ilyen gyöngyszemek (ez már nem vicc volt) olvasásával tölthetem el.
    Körülbelül így nézhettem ki mikor megláttam, hogy van új rész. (http://media.tumblr.com/tumblr_m1qerrpqM41qmoa1z.gif) Sőt! Biztos, hogy így néztem ki, mert nagymamám bejött megkérdezni, hogy "Minden rendben van?".
    Nem nincs rendben! Engem már úgy érdekel, hogy a kosaras cuki szomszéd fiú, akivel elvetetem magam Vegasban egy Elvis imitátor jelenlétében, hogyan viselkedik az avatáson. Remélem mindenkit jól megszívatsz. Muhahah (ez egy ördögi nevetés akart lenni)
    "bespoilerezni a Peretty Little Liarsben" Hát ezt a helyzetet átérzem. Éppen múltkor spoilerezett be totálisan barátnőm. Azóta nem néztem. Tiszta depressziós lettem tőle. :"D

    Jíí ez a rész is szörnyen jó volt, és hozd a következőt mielőtt beledöglenék.
    Csókoltat, Bobo

    Ui.: Hah úgy tetszett, hogy már egy értelmes kommentet se tudtam összerakni. xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bobo!

      Köszönöm szépen, nagyon örülök a véleményednek! :)
      Másrészt meg: GIBBY! :D (Igen, voltak idők, mikor az iCarly éltetett.)
      Már látom, a kosaras srác jobban a szívetekhez nőtt, mint bárki más, azt hiszem, rajongói klubbot követel a gyerek! :D És hát igen, az olvasókat sem fogom kímélni vele kapcsolatban. És sok sikert a kosaras srác meghódításához! :D
      A PLL és a drága jó teóriák... Hála a jóó égnek, nekem nem árultak el létfontosságú dolgokat, mivel a környezetemben csak én nézem, így általában én látom el a többieket a részletekkel. De hidd el, érdemes folytatni! :3

      Ölelés, Chloe

      (Én azért örülök ennek:D)

      Törlés
  5. Nagyon jó rész lett várom a kövit!😊

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Imádom a történtet egyszerűen ahhwww! ^^ várom nagyon a folytatást.

    Ui.: Benne lennél egy cserében? -> http://fellepaszerelem.blogspot.hu/?m=1
    Válaszodat előre is Köszi ^^

    Szia!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, természetesen mehet a csere:)
      Ölelés, Chloe

      Törlés