2016. június 19., vasárnap

Első fejezet


Sziasztok:)

Elsősorban köszönöm mindenkinek a bizalmat, elképesztő, hogy elég volt egy Prológus 16 embernek a feliratkozásra. Nagyon hálás vagyok érte, remélem a továbbiakban sem fogtok csalódni! <3
Ölelés, Chloe

________________________




Olyan hamar telt el az idő, hogy az már szinte büntetendő. Kedd korán reggel volt aznap, elseje, reggel hat óra, és alig aludtam valamit. Na, nem mintha erről bármiféle izgatottság tehetne, egyszerűen csak imádtam az épp soron lévő epizódokat az Eye Candyben.
Egészen elképesztő vagyok.
És az alvásomat is Lolita szakította félbe, aki besántikált a nyitott ajtón, és ahogy felmászott az ágyra, elkezdte nyalogatni az arcomat. Imádom Hannát, de az őrületbe kerget azzal, hogy nem tudja kordában tartani a kutyáját.
- Na, menj innen - fogtam meg az apró mopszot, és leraktam az ágyam mellé. Leült, és engem figyelt. Kicsit érdekesen nézhetett ki a dolog, mert ugyebár én még félig aludtam, úgy próbáltam szúrós szemekkel nézni a házi kedvencre. - Na jó, hagyj.
Nem tudom mennyire lehettem még kába, de épp Lolitával próbáltam beszélgetni. Az álmosság bármire képes rávenni az embert.
Feltápászkodtam, lecammogtam a konyhába, ahol készítettem magamnak kávét. Anya nemrégiben vett nekem egy csokis ízűt, mondván ha a normális kávé nem megy le, ez talán. Hát, annyira telibe talált, hogy azóta hetente megiszok egy csomaggal.
A forró itallal a kezemben szlalomoztam vissza az ágyamba, és a bekapcsolt tévét nézegettem. Nem volt semmi érdekes, a legtöbb csatornán rajzfilm ment. Megállapodtam egy Spongyabob epizódnál, és nem törődve a kócos hajammal kezdtem el iszogatni az italom.
Ahogy elfogyott, már neki is láttam a valaha volt leglassabb öltözködési rutinnak. Kikapcsoltam a tévét, bekapcsoltam egy véletlenszerű dalt, és annak a ritmusára kezdtem magamra kapkodni a gönceimet. Próbáltam kevésbé béna darabokat összeválogatni, mert hiába vagyok még ugyanannak az osztálynak a tagja, mégiscsak az újoncok lesznek többségben. Kicsit segített a tény, hogy a további tizenöt emberből ötöt már ismerek, és ez nem mondható el az új diákokra.
Aztán, valamikor háromnegyed hétkor dudaszó szakította félbe az öltözködésem.
Kinéztem az ablakon, és láttam egy kocsit, benne két felnőttel. Rebekáék házánál álltak, és már akkor sejtettem: mától az övék a lakás. Teljes mértékben.
Egy nő szállt ki a kocsiból, majd egy férfi. Az előbbit felismertem, anya egyik barátja volt az. Ingatlanügynök. Remek.
Nem kellene ennyire negatívnak lennem, de a tudat, hogy abban a házban péntek este még a legjobb barátom élt, kicsit rosszul esik. Persze tudom, hogy nem a pasas tehet róla, de azért mégis csak ő az, aki tett arról, hogy a szomszédjaink hamarabb magunkra hagyjanak minket.
Bementek a házba, én pedig visszafordultam az ágyam irányába, amin Lolita üldögélt, és közben engem nézett.
- Velem te ne szórakozz - sóhajtottam, majd bedőltem a kutya mellé az ágyba egy másodperce, majd feleszméltem a henyélésből és folytattam az öltözködést.

- Keljél Majális, nem érünk rá - rontott be a szobámba negyed nyolckor Hanna. - Ó, te már kész vagy. Király. Azt mondta apa, hogy elvisz minket - jelentette be ünnepélyesen.
Bólintottam, majd ráböktem a szekrényem előtt kuporgó állatra, azzal a szándékkal, hogy vigye ki. A lány eleget tett a ki nem mondott kérésemnek, és Lolival együtt távozott a szobámból.


***

Pontosan háromnegyed nyolckor érkeztünk meg, és ahogy apa leparkolt, már ki is ugrottunk a kocsiból (azzal a lendülettel, amivel végrehajtottuk a folyamatot, nem lehet csak simán kiszállásnak titulálni), és bevágódtunk az iskolába.
Az ofőnk szólt, hogy új osztálytermet kaptunk, és a kisépületből felkerültünk a nagyokhoz, és az elsőn keressük a termünket.
Hannáék a másodikon vannak, így együtt tipegtünk felfelé, majd amikor felértünk az elsőre, a folyosó végén levő teremhez indítványozott.
- Ha jól láttam, arra ment az egyik osztálytársad - intett a szóban forgó irányba. - Tudod, a fura hajú.
- Köszi - mosolyogtam rá, és máris megrohamoztam a termet. Még egy utolsót intettem a nővéremnek, aki egy gyors és fáradt mosoly kíséretében már indult is fel a másodikra. Azért kicsit sajnálom a tizenegyedikeseket, Hanna nem épp a visszafogottságáról ismert.
A teremben csak páran voltak, ebből a kis létszámból mindössze két embert ismertem: az Asztalos ikreket.
- Szia Maja! - intett magához... Tina? Csak tippelni tudok, hiszen az alapzaj mellett még a hangjukat sem tudtam volna kellőképpen megkülönböztetni. Nem mintha amúgy is olyan könnyen menne.
- Sziasztok - letelepedtem a két lány mellé, a mögöttük levő asztalhoz. - Na, mi a diagnózis? - néztem rájuk vigyorogva.
Nina kettejük közül az, aki nagyon jól tud akár egy látásra véleményt mondani egy emberről, legyen az bárki. Szerintem ez valami szuperképesség, vagy nem is tudom.
- Fú, ne is mondd - forgatta meg a szemét. Közelebbről már könnyebb volt felismerni, főleg, hogy általában kettejük közül ő viszi túlzásba az ékszerek viselését. - Ott a szöszi csaj, ő jó arcnak tűnik - intett a szóban forgó lányra. - Egyébként nem merek semmit mondani, de nem tűnnek nagy szerencsétleneknek.
- Hű, ez aztán kedves volt - nevettem fel. Asztalos Adrienn már csak ilyen.
- Mit is mondtak, mennyi az osztálylétszám? - nézett rám, majd testvérére Tina. A palackos ásványvizét szorongatta, és úgy forgolódott.
- Tizenhat - sóhajtotta mellette a szöszi.
- Ahha - dünnyögte fáradtan. Elslisszoltam mellőlük, és odaléptem a szőke lány mellé. A táskája kitakarta ugyan, mit olvasott, de abban biztos voltam, hogy nagyon bele volt merülve. Felnézett rám, amikor észrevette, hogy mellette állok.
- Szabad ez a hely?
Száját rágcsálva bólintott. Letelepedtem mellé, hasonlóan hozzá én is a padra raktam a táskám, és próbáltam valami kevésbé béna beszélgetést kezdeményezni.
- Mit olvasol?
Felnézett rám, én pedig egy kissé erőltetett mosollyal vártam a válaszára. Nagyon reméltem, hogy Nina jósképességei nem szűntek meg a nyár alatt.
- Ha maradnék Gayle Formantől - mosolygott rám. Láthatta, hogy nem gúnyolódási szándékkal kérdeztem, így kicsit közvetlenebb stílusban válaszolt.
- Ja, értem - bólintottam.
- Te is olvastad már?
- Nem, még nem, egy barátom szeret olvasni, ez az egyik kedvenc regénye - feleltem. - Na és milyen?
- Tetszik - vágta rá határozottan, majd becsukta a könyvet, és szolidan félretolta. Ezt jó jelnek vettem. - És te is új vagy?
- Nem, én idejárok első óta.
- Mázlista - nevetett fel.
- Annyira azért nem, vannak elég hülye pillanatai a sulinak - mondtam kuncogva. - Nem beszélve arról, hogy a gólyahéten már hetedikben át kellett esnünk - tettem hozzá egy grimasszal az arcomon.
- Hé, az azért jó, legalább túl vagytok rajta - jegyezte meg egy bizalmas mosoly kíséretében. - Rám meg még az is vár...
- Sok sikert, a mostani végzősök igazi állatok - vigyorogtam rá, és észre sem vettem, mennyire belelendültünk ezek után a beszélgetésbe. A többiek csak gyűltek körülöttünk, míg mindenki meg nem érkezett. A padok sorra megteltek, és az egyetlen, amire felfigyeltünk, az a csengő hangja volt. Aztán, nem egészen négy perccel később belépett rajta az osztályfőnökünk.

Az első óra hamar eltelt. Az ofő felolvasta a házirend valamennyi pontját, majd áttértünk a sulis eseményekre. Szó esett a tanulmányi kirándulásról is, amit majd az őszi szünet végén lesz esedékes. Ez ment négy órán keresztül. Próbáltam figyelni, de őszintén, mégis ki az, aki teljes figyelmet szentel az év eleji szentbeszédnek? Nem hiszem, hogy sokan.
- Itt hogy-hogy nincs gólyatábor? - kérdezte a lány a harmadik szünetben, az utolsó óra előtt.
Megvontam a vállam Hédi kérdésére. - Őszintén szólva fogalmam sincs. Szerintem mondjuk amiatt, hogy sokan már első óta itt vannak, vannak, akik hetedikbe jönnek, és ugye a harmadik bagázs meg kilencedikben - magyaráztam. - De egyre szívesen elmentem volna - tettem hozzá.
- Ugye? Én is. Kicsit fura így, hogy nekem itt kábé mindenki idegen.
- Gyakorlatilag nekem is - nevettem fel. - Az ikreken kívül mással nem vagyok jóban azok közül, akiket ismerek. A fiúkkal szerintem egy beszélgetésnél többe nem is nagyon bonyolódtunk.
Hédi felnevetett, majd kezébe vette az órarendet, amit a harmadik órán osztott ki a tanár úr. - Mekkora béna órarendet kaptunk. Uram, segíts meg!
Kétségtelen, hogy a keddek és szerdák kemények lesznek. Nulladik és még nyolc óra? Ahogy megkaptuk a táblázatot, kifejezetten utáltam az infósokat, akik az órarend összeállításáért felelnek.
Azért hálás voltam, hogy péntekre mindössze hat órát dobtak be. Hétfőn és csütörtökön hét-hét van feljegyezve. A tanár úr hozzátette, hogy a változás joga fennáll, szóval ne éljük bele magunkat, és az első héten még ne is írjuk be az órarendet, csak akkor, mikor már biztosra tudunk mindent.
A negyedik órán meg is kaptuk a szóban forgó ellenőrzőket. Ahogy kikerültek, a legtöbben hozzá is láttak a kitöltéséhez, hiszen épp egy gyors diktálás eredményeképp megtudhattuk, kik lesznek a tanáraink.
És természetesen két órára is megkaptuk Molnár tanárnőt.
Hanna említette, hogy kilencediktől "fogad" osztályokat, és ha akkor nem kapod meg, akkor valószínűleg a folyosókon kívül máshol nem találkozol vele.
Fáradtan sóhajtottam, amikor a szóban forgó nő neve második alkalommal is elhangzott. Remek, nem csak matekon, de fizikán is élvezhetem a társaságát.
- Mi az?
- Molnár tanárnő a suli réme - avattam be. - Hidd el, az első benyomás az egyetlen, ami számít!
- Tavaly tanított titeket?
- Csak a nővérem - mondtam, miközben körmöltem a közben érkező információkat. - Tavaly félévkor bukásra állt. Év végén épphogy meglett a hármas, hála a kisérettségijének. Ha az nem lett volna ötös, szinte biztos bukott volna.
- Áucs - húzta el a száját. - Ennyire szigorú a tanár?
- Úgy néz ki - feleltem.
Hédi bólintott, majd mindketten visszafordultunk az ellenőrzőinkhez, hogy folytassuk valamennyi adat beírását.

Apa az órák vége után három-négy perccel már meg is érkezett, mi addig Hannával beszélgettünk a fontos és kevésbé fontos dolgokról - új osztálytársak, órarend minősége (mindketten arra jutottunk, hogy az idei év egyikőnknek sem kedvez), és a szokásos első napos dolgok is szóba jöttek.
A telefonomból Brendon Urie kezdte el üvölteni a Victorious legismertebb sorait, így gyors előkaptam a telefonom, hogy megnézzem, ki hív. Emma volt az.
Ahogy észleltem a hívást, apa be is kanyarodott a suli elé, ezért kinyomtam a mobilt, és a kocsiba szállás közben bepötyögtem a következőket: nemsoká visszahívlak.
- Na és hogy sikerült az első napotok? - mosolygott ránk apa. Én egy fáradt mosollyal reagáltam, míg Hanna nekilátott a mesedélutánnak arról, hogy mégis hogy szedték le már az első napon a padok tetejét a fiúk.
Hosszú tanévnek nézek elébe...

10 megjegyzés:

  1. Guess who's the first? ;)
    *IGEEEEN, ön eltalálta, nyereménye pedig egy két hétre szóló nyaralás a Francia Riviérára Анастасия Наталья Романова inc. jóvoltából!*
    Viccet félretéve, csak úgy ittam a szavakat, a történet, mintegy film, úgy pörgött a szemeim előtt, ha kellett nevettem(idegeljük ki Maját by Lolita), ha kellett, húztam a számat(Molnár tanárnéni és a jövőnk kezdete), és együtt is tudtam érezni a főhősnővel(Emma-dolog), szóval szipi-szupi csudijó meg minden, várom a folytatást, és majd egy-két bojlert(hehe) is megejthetsz! ;)
    [A Skype-olást pedig nem fogod megúszni a nyáron ;) :3 ]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Haha, gratulálok az első kommenthez :D (Nem volt nehéz.)
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésed a történet, remélem ez nem is fog változni! <3
      (A Skypolásra magam vállalkozom! :P)
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  2. Wow, nagyon tetszik :3
    Tipikus gimis sztori, de nagyon aranyos, és tetszik, ahogyan írsz! :)
    Csak így tovább, plusz egy rendszeres olvasóval lettél gazdagabb, alig várom a második fejezetet :D
    Millió Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! <3
      Sietek a második fejezettel. :)
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  3. Oh istenem szereted a P!ATD? *_* ugyanez a csengőhangom 😄 amúgy fura, mert alapjáraton ki nem állhatom a gimis blogokat, de úgy voltam vele, na tegyünk egy próbát, nézzünk bele hátha jó lesz és már csak azon kaptam magam, hogy a prológust elolvastam :D abszolút pozitívumokat tudok kiemelni ellentétben a legtöbb gimis bloggal, tetszik, hogy magyar neveket használsz, a főszereplő nem szeret bele ár az első nap a suli legjobb pasijába, és hogy nem a legjobb barátaival egy osztályba jár. Kíváncsi vagyok a folytatásra! 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Igen, természetesen, nem kis ideje rajongok a zenekarért.:)
      Örülök, hogy beleolvastál, annak meg még jobban, hogy tetszik, nagyon jól esik a véleményed! Remélem a folytatásban is viszont tudhatlak, esetleg a véleményed is olvashatom! :) <3
      Amiket pedig kiemeltél, nos, ezekre szándékosan odafigyeltem, tudom, hogy mi számít sablonosnak, és igyekszem ezeket elkerülni. :)
      Igyekszem a következő fejezettel!
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  4. Hali 😊 Megjegyezném, hogy nagyon nagyon nagyon ritkán szoktam megjegyzést írni blogokhoz, de úgy éreztem, hogy ide muszáj. Egyrészt a rettentően sok egybeesés miatt ami a blogodba és hát lényegében az életemben van (mint látod, Majának hívnak, a húgomat Hannának, az egyik legjobb barátnőmet Ninának es egész életemben egy kis mopszért epekedtem😍), másrészt pedig, mert megfogott a sztori. Személy szerint nekem tetszik a fogalmazásod is illetve a történetben is van egy kis plusz, ami más blogokban nem feltétlenül van meg. Szóval tűkön ülve várom a folytatást. 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Elsősorban köszönöm a véleményed, számomra minden visszajelzés sokat jelent. :) Örülök, hogy így érzel a történettel kapcsolatban, remélem ez a továbbiakban nem fog változni, és olvasóként tudhatlak. :) <3
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  5. Szia!NEHOGY ABBAHAGYD A SZTORIT! Imádom <3 Jó a történet, jól írsz, nem uncsi, és ahhhhw! <3 FOLYTATÁST KÖVETELEK!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm, örülök, hogy tetszik! <3 Sietek vele, igyekszem mihamarabb hozni :)
      Ölelés, Chloe

      Törlés