2016. június 10., péntek

Prológus


Igazi kommentháború tört ki Áron posztja alatt, amiben a közelgő iskolát említette. Ha tagadnám se tudnám azt mondani, hogy nem vagyunk miatta izgatottak, hiszen éveken át a a gimnazistákkal osztoztunk mindenben, most meg hirtelen mi is azokká válunk. Már maga az elképzelés is hihetetlen volt, hát még tudni, hogy pár hét múlva már gyakorlott gimnazisták leszünk...

Nem mintha akkora nagy félelemmel kellene nekiállnom a dolognak - a nővérem is idejár, már tudom, mivel kell majd szembenéznem (kezdve a rettegett Molnár tanárnővel). Meg persze segít a tudat, hogy az osztályomtól sem szakadok el teljesen. Kisgimisek vagyunk, és hála ennek, az osztályból jópáran maradunk ott, ahol vagyunk.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem jönnek újak. Ahogy tudom, tizenhatan leszünk, és tízen jönnek az osztályunkba. Mindössze hatan maradunk a régi társaságból.
Így átgondolva a statisztikákat mégiscsak van mitől rettegnem.
Főképp, hogy Emma egy hirtelen döntés következtében, minden figyelmeztetés nélkül jelentkezett egy másik suliba, a város másik oldalára. Volt belőle pár kisebb-nagyobb vita, de megegyeztünk, hogy ez nem fog a barátságunk útjába állni, hiszen az, hogy kerületet váltanak, nem jelenti azt, hogy átcuccol Németországba.
Viszont ez nem lenne elég, úgy látszik valami történik velem, ami elűzi a barátaim: Rebeka, a szomszéd lány szintén költözni készül, augusztus végén már a város közelében sem lesz. A szülei jobb álláslehetőséget kaptak, amire természetesen azonnal le is csaptak, és bumm, oda a gyerekkorom egy darabja.
Rebekával kiskorunkban összenőttünk, és ennek következtében ő, Hanna és én mindent együtt csináltunk. A szüleink legjobb barátok voltak, együtt szülinapoztunk, és konkrétan semmiből sem hagytuk ki a másikat. Mondhatni csak a mosdóban volt egy kis szabad terünk.
A házuk természetesen eladásra van ítélve, és a tudat, hogy a hely, ahol a fél gyerekkorom töltöttem, most valaki másé lesz, eléggé megijeszt.
Igyekszem kibékülni a tényekkel, de úgy látszik mindenkihez másképp áll a pubertáskor - a tesóm tökéletes bőrt kapott, én meg egy magányosnak ígérkező középsulit.
Nincs igazság a földön.

Pár perces bambulás után egy üzenetet jelző hangra figyeltem fel. Emma üzent, aki látszólag szintén be volt parázva Áron kiírása végett. Nem csoda, neki teljes mértékben sulit kell váltania, nem lesz ott egy ismerőse sem.
Próbáltam online megnyugtatni, de ez nem jött össze, így egy drágább megoldáshoz folyamodtunk, a telefonáláshoz.
- Szia. - Fel sem vettem még a telefonom, máris hallottam Emma kétségbeesett hangját.
- Hűha, nyugi - nevettem fel. - Tudod, hogy minden rendben lesz.
- Dehogy, Maja, nemsoká egy csomó vadidegen között kell élnem!
- Így jár, akinek nem jó ott, ahol van - vontam meg a vállam, miközben mosolyogva beszéltem a telefonba.
- Na, hagyjál - mondta. - Tudom-tudom, nem biztos, hogy érdemes volt jelentkeznem, de kiskorom óta oda vágyom.
- Persze, ezzel tisztában vagyok - vágtam közbe. - Kibírjuk.
- Ki hát... - sóhajtotta. - Utálom a sulit.
- Na, igen - bólintottam fáradtan. - Megyek most már, és ne parázz ennyit! Szia.
- Csá.
És akkor ott, az íróasztalom előtt ülve, a Facebookot böngészve kapott el a felismerés: segítség, gimnazista leszek!



***


Hanna és a felelősség két külön fogalom. Ezt még most kell tisztáznom, mielőtt valaki félreismerné.
- Anya! - üvöltötte csütörtök este, a suli kezdete előtt másfél héttel. - Nem találom Lolitát!
Benéztem az ajtaján, és megláttam az én drága, értelmes nővéremet a földön feküdni, miközben az ágya alját sasolja. Haját cibálva felállt, és rám nézve észrevette a vigyort az arcomon. - Ne örülj, nem találom Lolitát, ezt nem hiszem el!
Lolita Hanna kutyája, akit körülbelül mindenhova visz magával, ahogy azt a hollywoodi hírességek tenni szokták. Általában Lolita a hétköznapokon is ugyanolyan vacsoravendég, mint én, vagy anya. Teljesen átlagos, ha Hanna csak úgy fogja magát, lefekszik Loli mellé, és elkezdi etetni, miközben mi eszünk. Esküszöm, jobban szereti azt az állatot, mint engem, a saját húgát.
- Ugye tudod, hogy a fürdőben magára hagytad egy húsz perce?
Azt, hogy miért szükséges kutyával menni a fürdőbe, szerintem ő sem tudta volna megválaszolni.
- Basszus - kapta fel a fejét, és máris megindult a szóban forgó helység irányába. Fél perccel később már újra a szobájában volt, majd rámcsapta az ajtót.
- A köszönöm is megteszi - szóltam oda hangosan, hátha meghallja, de minden reményem oda volt ezzel kapcsolatban, mikor hangosan elindult a frissen szerzett One Direction albuma.

Vacsoránál feljött a suliról a szó (mint aktuális esemény és beszédtéma).
- Hanna, azért remélem nem tervezed egyedül hagyni Maját az első napján, az a minimum, hogy kisegíted, bármi is kell neki.
- Anya, jesszus, ugyanabba az épületbe fog járni, csak nem heti két órája lesz ott, hanem mind - forgatta meg a szemét, mire anya szúrósan nézett rá. - Jó, oké.
- Tudod, hogy alig maradtak ismerősei az osztályban, és még Rebekáék se lesznek itt sokáig.
- Áthívhatnánk őket - jegyeztem meg. Anya és apa rám kapták tekintetüket. - Afféle búcsúbuli is lehetne, nem is tudom.
- Ez remek ötlet - jegyezte meg apa. - Mit szólsz hozzá?
Anya rábólintott, és végre le is szálltak a gimis témáról.

A hét további részében minden napom ugyanúgy nézett ki - neteztem, olvasgattam, és úgy általában próbáltam kezdeni valamit az életemmel.
Kedvenc közösségi portálunkon próbáltam a jó időben megállítani a gifet, amit egy oldal rakott ki, amikor jött egy értesítésem: Asztalos Tina feltöltött egy fényképet.
Már megint.
Nem mintha bajom lenne az Asztalos ikrek jobbik felével, elvégre nem véletlenül van beállítva, hogy jöjjenek róla az értesítéseim.
Egy képet rakott ki, amin Ninával volt, és mindketten mosolyogva néztek a kamerába. A kép mellé csak ennyi volt írva: "Kedves középiskola, itt jövünk! Élvezd ki utolsó nyugodt perceid, ígérem, nem fogsz unatkozni!"
Néhány másodpercig mosolyogva bámultam a képernyőt a kis üzenet láttán, és rájöttem - talán életem legszebb négy évének nézek elébe.

9 megjegyzés:

  1. Kedves Chloe!
    Nem is tudom miért, hiszen általában nem izgatnak a gimis blogok, de a tiédre ráklikkeltem. És meg kell, hogy mondjam a stílusoddal meggyőztél, hogy végigolvassam a prológust, ami nagyon tetszett! Remélem mihamarabb hozod az következőt, mert nagyon kíváncsivá tettél!
    Ölel, Angi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angelica!
      Köszönöm szépen, semmiképp sem vártam ilyen hamar érkező visszajelzést, hát még ilyen pozitívat! Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, remélem a továbbiakban sem lesz ez másképp. :)
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  2. Szia ^^

    Nagyon tetszett a prológus, teljesen megfogtál. Már várom a következő részt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett! A következővel pedig érkezem, ahogy tudok. :)
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  3. Szia! :)
    Nagyon tetszik a blogod, esetleg benne lennél egy (pontosabban két) cserében? Természetesen mindkettőre kiraknálak :)
    A blogokat: http://our1sttimetolove.blogspot.hu/
    http://anotherworld-wp.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Elsősorban köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik. :)
      A cserében benne vagyok, hozzám már ki is kerültél!
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  4. Szia. Nagyon jol irsz. Igaz megcsak most megyek 7.-be de mar elore felek a gimitol!!!😂😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága! :)
      Ó, én már hetedikben gimis voltam (kisgimi), és emlékszem, engem is megviselt, pedig nagyon nagy változások nem voltak... :D Ne aggódj, biztos minden rendben lesz! ;)
      Köszönöm❤️
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  5. Szia. Én most vagyok nyolcadikos.
    Remélem nem lesz nehéz a felvételi.
    Az írásod remek!

    VálaszTörlés