2016. július 6., szerda

Harmadik fejezet

A suli első hete gyanúsan hamar eltelt, és rá kellett jönnünk: nem minden lesz olyan laza, mint az első héten. Matekon tanulni kezdtünk, föcire vinni kellett az órai felszerelést, és belekezdtünk a kegyetlen németezésbe. Az angol csoport valamennyivel könnyebbnek bizonyult, és nem csak azért, mert beszélem egy egész jó szinten a nyelvet.
Hédi és én egész jól kijöttünk, általában Ninával és Tinával voltunk a szünetekben. Az ikrek is megkedvelték, ezt egy határozott pozitívumnak vettem. Az Asztalos lányok nem sűrűn kedvelnek meg csak úgy embereket. Nekem mondhatni csak szerencsém volt.
Na igen, ha annak idején nem keverem össze őket, nem megyek át véletlen a németesekhez órára, nem hiszem, hogy ma bármelyikükkel is beszélnék. Azóta viszont elég jóban vagyunk.
A híreket természetesen átadtam Emmának is. A sulijában jól mennek a dolgok, egész jól beilleszkedett, ráadásul van három Teen Wolf rajongó lány is az osztályban, nem fog unatkozni. Még meg kell győzni őket, hogy Dylan O'Brien mennyivel jobb arc, mint Tyler Posey (akit csakugyan kedvel, de hát azért mégis csak Stiles megtestesítőjéről van szó). És ha már Emmáról szó esett, be kell valljam, semmit sem tudom Rebekáról. A közösségijén nincs mozgás, a Twittere zárolva lett, a telefonján sem tudom elérni, így azt hiszem, igencsak el van foglalva a beilleszkedéssel. magamban hálát adtam, amiért nekem egy könnyített helyzettel kell megküzdenem. Nem sokaknak van olyan szerencséjük, hogy 12 évig ugyanabban az iskolában kell kiélvezzék a tanítást.
Olykor nem tudom, hogy ez valóban pozitívum, vagy tulajdonképpen a létező legnagyobb negatívum-e ez az életemben.
Bár amondó vagyok, hogy a társaság teszi a dolgot jobbá.
Az osztály lányai egyaránt kedvesnek ígérkeztek, persze Demi és Dorina egy felsőbb réteg képviselői (értsd: nem lehet velük csak úgy szóba állni), de ők sem tűntek nagyon vészesnek. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Szóval így sikerült az első hetünk. Valamennyivel lazább volt, mint vártuk, de a tanárok egészen biztosan gondoskodni fognak az ellentettjéről is a későbbiekben.

Hétfő van, és az iskola csak nemrég kezdődött, nem vártunk mást, mint ami történni szokott: egy megkergült osztálytársat, aki aggódik az első órák kapcsán, Ezt már szinte hagyománynak lehet venni, az elmúlt három évben ezt csinálja Tina.
Most sem történt másképp.
- Na jó, hogy létezik, hogy ennyi idióta jár ide? - kérdezte Hédi, kissé feldúltan. Reggel volt egy incidense az automatánál, mindössze ennyit tudok, de ahogy látom, eléggé megviselte.
- Hát figyelj - mondtam, miközben semmitmondóan megvontam a vállam. - Nézd meg Hans osztályát. A fele elmenne gólyának, olyan szerencsétlenek.
- Jó, de akkor is! - És a továbbiakban már csak forrt a haragja. Most mit mondjak, a lány olyan, mint egy vulkán; ha olyanja van, kitör belőle minden.
Aztán, az egyik Asztalos lány letámadt, oldalán Mátéval.
- Rohanjunk angolra, tuti elkésünk! - Tina őrült módjára csimpaszkodott belém, én pedig félkész állapotban voltam még, nem teljesen felkészülve az órára. Esküszöm, a hiperaktívsága az egyetlen, ami megkülönbözteti Ninától.
- Héhéhé, stop, visszakozz - szóltam rá a lendület adta gyorsasággal -; még a cuccom a szekrényemben van!
- Siess! Máté, menj arra, ha ketten késtek, nem lesz annyira odáig tanárnő - intett a fiúra. Tina ezúttal Hédit kapta el, úgy indultak előre, én pedig Mátéval mentem a szekrényemhez.
Mátéval már sikerült beszélnem múlt héten az angol kapcsán. Igazándiból nem volt nagy beszélgetésünk, mindössze arról esett szó, mennyit tudunk angolból, és ez nem igazán sok. Mármint a párbeszéd, nem a tudásunk. Az utóbbi elég jól áll. Azt hiszem.
Ami pedig a szekrényeket illeti: totális nyeremény a diákok számára. A boxok három éve lepték el a suli folyosóit, és abszolúte megérte a befektetés: nincs fájó hát, dekorálhatjuk, ha kedvünk tartja, és persze kevésbé valószínű, hogy megint elhagyom a könyveim. Tavaly így is sikerült elhagynom valahol az egyik könyvtári könyvem, a pénztárcám bosszankodott is rajta egy sort.
Hát még én.
- És egyébként milyen eddig ez a hely? - néztem rá, miközben a szekrényem irányába topogtunk.
- Klassz, bár a németek veszélyesnek tűnnek - válaszolta elgondolkozva. - És a fizika sem tűnt kegyesnek.
- Nos, eeegen, Molnár tanárnő már híres, ha érted, mire gondolok - nevettem fel. Máté elmosolyodott, és azzal megérkeztünk a szekrényemhez. Kivettem a felszerelésem, és már rögtön vissza is csaptam rá az ajtaját, és Máté felé fordultam. - Mehetünk - vigyorodtam el.
- És te honnan is tudsz ennyit a suliról?
- Ide járok első óta - magyaráztam. - Jó fajta iskola, de néha vannak nehéz pillanatai - tettem hozzá. És sorra eszembe jutott valamennyi baromság, amit nyolcadikban művelt az osztályom: valamennyi szék megrongálása és függöny leszakítása hozzánk köthető.
- Mint minden giminek.
- Igen, ez igaz - nevettem el magam. - De hidd el, itt sem fogsz csalódni. Páran maradtunk a régi csapatból, de ahogy elnézem, nem lesz itt sem jobb a helyzet!
- Ebben biztos vagyok - röhögött fel.
Nevetgélve igyekeztünk a terem felé, és mikor a terem elé értünk, eszembe jutott valami.
- Menj csak, szerintem ott maradt a telefonom - mondtam elgondolkozva. Máté - hasonlóan hozzám - jókedvűen biccentett, a tanár pedig megjelent. Máté belépett a terembe, én pedig sűrű elnézések közepette megindultam az ellenkező irányba.
Mármint, indultam volna.
A fordulás pillanatában összeütköztem valakivel, a döbbenettől nem is nagyon tudtam reagálni, azt leszámítva, hogy azonnal a fejemhez kaptam. Elvigyorodtam idétlenségemen, majd felnéztem.
- Basszus - motyogta velem szemben a fiú, akivel sikeresen összeütköztem. Rögtön felismertem, ő volt a srác a szomszéd házból. Fura volt, hogy most nem kosárlabdával látom a kezében.
- Nem kellett volna bocsánatot kérned - kezdtem. - De rendes, hogy megtetted - utaltam a várt reakcióra.
- Mi van?
- Illene bocsánatot kérni! - jelentettem ki, ezúttal mindenféle körítés nélkül.
- Nekem?
A srác biztos nem IQ-növelőtablettákon él, az hétszentség.
- Igen? - kérdeztem vissza, kissé összezavarodva.
- Meg a fenéket. Te jöttél nekem!
- Tessék? - kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől. A Kaszta vér átka, hogy hevesen reagálok le valamennyi szituációt, amiben esetleg más is bűnös lehet, de ez azért nekem is sok volt. - Én csak megfordultam, te rontottál be az aurámba!
- Tökmindegy - mondta, és kikerülve engem, indult meg a folyosón.
- Na kösz - motyogtam, majd egy magamban-duzzogós arckifejezéssel leguggoltam, hogy összeszedjem a felszerelésem, amit az ütközésnek köszönhetően sikeresen leejtettem. - Jól kezdődik ez az év is.

***

A harmadik óra szünete pont olyan vészjóslónak ígérkezett, mint az égbolt. Egyik sem tűnt derűsnek.
- Nem hiszem el, hogy ilyen hamar kicsesznének a gólyákkal - morogta Hédi. - Még csak ki se élhettem magam.
- Ha ez megnyugtat, nem csak te szenvednek, hanem a hetedikesek, egy rakás kilencedikes, és azok, akik csak idén jöttek más osztályokba - okoskodtam, mire Hédi egy vigyorral a képén vágott fejbe.
- Ha kék leszel, és fehér sapkát fogsz hordani, hivatalosan is te leszel Okoska.
- Remélem azért engem nem tervezel kilőni minden mondatom után Aprajafalváról - jegyeztem meg, mire mindketten röhögésben törtünk ki. Az igazgató időközben kiért az udvarra, és mintegy varázsütésre mindenki elcsendesült. Felkonferálta a végzősöket, és az egyikük (akinek a nevéről ötletem sem volt, holott a végzős évfolyamnak majdnem a teljes névsorát tudom) kiállt, és nekikezdett a gólyák felavatásának.
A hetedikesekkel indítottunk, majd két nyolcadik ment ki, és mivel évfolyam szerint ment a dolog, kilencedikesek voltak soron. Avagy mi.
Az a-sok közül is rengetegen voltak újak, csak hogy példát mondjak, a srác is egy volt közülük, akivel reggel összeütköztem, avagy a szomszédom. Nem is tudom, melyik hangzik rémesebben.
- Hanz Hédi - mondta a végzős, én pedig vigyorogva mutattam okét a szőkeségnek, aki morcos arccal vette át a gólyacsőrt a táblát.
- Gyönyörű vagy a reggeleken - mosolyogtam rá, mire erőltetett morcos arccal a vállamra csapott.
- Kösz, Kaszta.
- Bármikor, Hanz - öleltem át a vállánál.

A kedd reggel érdekesen indult. Az első furcsa dolog az volt, hogy bőven idő előtt keltem, holott én nem arról vagyok ismert, hogy korán lefekszem... Legnagyobb sajnálatomra. Nem egyszer jártam már emiatt rosszul.
Mindegy is.
Hatkor kitántorogtam a konyhába, ahol Lolita felváltva evett és ivott, majd mikor meglátott, odatipegett hozzám, és elkezdett ugrálni. Én meg persze kis híján elvesztettem az egyensúlyom a kis sózsáktól.
Elkészítettem egy átlag ember egy havi kávéadagját, majd egy bögrébe kiöntöttem azt, és felmentem a szobámba. A folyosón szemben jött velem Hanna, aki konkrétan csukott szemmel sétált a fürdő felé.
- Jó reggelt - motyogta, miközben megütögette a karomat.
Összevontam a szemöldököm, majd vállamat vonogatva csak ennyit mondtam: - 'Reggelt. Mit csinálsz te ilyenkor?
- Sétálok. Próbálom elérni a fürdőt. Eh.
- Ahha. Látom - bólogattam. - Szia - mondtam végül.
- Várj! - morogta. - Adj életet! - nyúlt a bögrém után.
- Nem, főleg, hogy ez kávé - vágtam rá összehúzott szemmel.
- Jaj, menj már, annyi port raksz bele, hogy ez inkább forró csoki - válaszolta morcosan, majd kikapta a kezemből a forró italt. Beleivott, és szerintem rájött, hogy a kávém az valóban forró csoki. Nagyon. Forró. - Aztajóbüdös... - szisszent fel. - Még ilyen korán is képes vagy velem kitolni, Majális. Szép, de lesz következménye.
- Hanna, ez nem a Drake és Josh, és nem vagyok Megan - válaszoltam szemem forgatva. Kiskoromban, mikor még csak nyolc voltam, Hannával együtt néztük a Drake és Josh minden új részét, és mindketten imádtuk. Azóta ha valami bosszúságunk van, csak felüvöltünk, hogy "MEGAAAN", miközben felelevenítjük Miranda Cosgrove kiskori arcát. Ah, az emlékek...
- MEGAN! - emelte fel a hangját, és bosszúsan visszanyomta a kezembe a kávémat.
- Mint mondtam, szép jó reggelt - vigyorogtam, majd belibbentem a szobámba. Kinéztem az ablakon, az utcán még nem járt senki. A hűs szellő az arcomba csapott, és gondoltam a mai napon igénylek egy filmes jelenetet, így drámaian beleittam a piros bögrémbe.
Szinte a szemeim előtt volt a kép, ahogy oldalnézetből veszik fel az ivási folyamatom, amikor egy kicseszett hajszál romba döntötte minden elképzelésem. Undorodva kihúztam a számból, majd dühösen nyögtem fel.
- Urgh, Megan!


______________________________________


Egyszerűen nem tudok mit szólni, túlteljesítitek minden vágyam a statisztikákkal kapcsolatban. Az oldal határozottan új, mégis ennyi ember figyelmét felkeltette már, és ez csodás. Újabb 8 követő! Hűha, nagyon fura ezt látni, hiszen rengeteg olyan oldal van, ami nem mostanság nyitott, mégis kevesebb követője van... A #HÉTAG büszke lehet magára. :)
Nem mellesleg színre lépett a sokak által már várt kosaras srác is, kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla. És persze: Hogy tetszett ez a rész? Tessék véleményt hagyni! :D

12 megjegyzés:

  1. Ursiteen!
    Oké imádom, imádom, imádom!
    Tetszik, hogy a szomszéd srás olyan bunkó ;) és imádnivaló is ennek ellenére
    Igazából tényleg nagyon tetszik, nem tudom szavakba önteni.
    Várom a folytatást! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de édes vagy ❤️
      Haha, hát a leírás sem valami pozitív képpel van róla, a változás már csak rajta múlik... ;)
      Köszönöm, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed a történet!
      Igyekszem a következő fejezettel! ❤️
      Ölelés, Chloe

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Megegyeztünk, de a másik Teen Wolfos Dylant mindenképp kérem! :D ❤️ Köszönöm ❤️

      Törlés
  3. Drága, Chloe!

    Mondtam már sokszor neked tudom jól, hogy egy fantasztikus író vagy, de így, hogy elolvastam az új részt, újra megtapasztaltam! ♥ Tényleg király sztori, kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle. A csajszi iszonyat szimpi! :D
    A jó öreg Drake&Josh is belekerült, így már 110%-os lett a sztori!
    A kosaras srác elsőre nem szimpi, de azért remélem ez nem marad így. :D
    Noooossss... kíváncsi vagyok a folytatásra, de nem vagyok eg ynagy vélemény hagyó, így csak annyit mondanék így utolsónak, hogy: MEGAN, ha később hozod a részt, mint várom! :P ♥

    Ölel, Redy ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Redym!

      Mint megígértem, reagálok is, haha. :D
      Köszönök mindent, igyekszem a lehető legjobbra írni, és a legjobbat kihozni az egész történetből. ❤️ :) A leányzó... nos, szívesen elfogadnék ilyen személyt a baráti körömbe. :D
      És igen, Drake & Josh, az örök kedvenc... ❤️
      A kosaras srác mindenképp kitesz magáért a jövőben, de mindent csak a maga idejében! ;)
      Igyekszek a következővel, így semmiképp sem érdemlek Megant! :DD ❤️

      Ölelés, Chloe

      Törlés
  4. Drága,Chleo!

    Most megmutattad, hogy kell mindössze 3 fejezzettel (plusz ugye a prológussal) elkápráztatni egy magam fajta finnyás nőszemélyt. Oké, rengeteg kikötésem van egy blog olvasásakor. Talán néha túl sokat szeretnék látni, és olykor mérhetetlen csalódás ér a kritériumaim miatt, de te bebizonyítottad, hogy mégse teljesíthetetlen a rövid listám.

    - igényes karakterek ✅
    - irodalmias fogalmazás ✅
    - történet stabil lábakon ✅
    +1 Nagyon jól érezhető az íráson a személyiséged, és a kifejlett stílusod. Ez pedig szörnyen élvezhetővé teszi az egészet.
    Egy dolgot azonban észrevettem, egészen apró, és remélem nem sértődsz meg rajta, ha most ezt így kinyögöm kommentként. Az előzö vagy az előtti fejezetbe túlerőltettél egy kifejezést. Vagy 3-szor szerepelt benne, ami azért eléggé kiszúrta a szememet, főleg úgy, hogy viszonylag közel helyezkedtek el egymáshoz. Meg láttam egy olyat,hogy "magabiztosak voltunk magunkba", és ugye ez azért veszi ki furcsán magát mert a magbiztosság szó eleve azt jelenti, mint amit a mondattal szerettél volna kifejezni. Ez olyan, mintha az actiyvitiben körül kéne írnod a lámpa szót, és azt mondanád "Világító tárgy lámpa."
    Na igen, most úgy tűnhet, hogy akadékoskodó vagyok, olyan, aki a legkisebb hibát is kiszúrja, hogy beolvashasson a másiknak. (Semmi ilyen célom nincs.) Most leszögezem, hogy csak segíteni szerettem volna, hogy a tökéletes történeted a legtökéletesebb legyen.

    És most, hogy a szakmai (hah még ha az lenne) dumát elmormoltam, kiengedem magamból egy kicsit a fangirlt.
    Jézusoooom! *-----* A kosárlabdázó gyerek lesz az igazi, én úgy tudom. Ha Majálisnak (úgy tetszik ez a becenév) nem kell, akkor megkaphatom én? Tök mindegy, hogy nem az én súlycsoportom, de nekem kell egy ilyen itthonra.
    Na meg aztán, ahogyan olvastam a Drake és Josh-os dolgot, olyan kellemes emlékek szabadultak fel bennem (mint például a sírva röhögés). Szerencsétlen új generáció, aki nem tudhatják mi a jó. Ha nekik, azt mondod, hogy Hannah Montana, néznek rád, mint borjú az újkapura.
    Ilyenkor olyan öregnek érzem magam. XD

    Kíváncsi leszek, hogy mi jön még. *--* Remélem nem kell csalódnom, ugyanis nyertél magadnak egy új feliratkozót, és elszánt kommentelő személyt. Tiszta lottó ötös, nem gondolod? (Magabiztosság felső fokon. :")

    Csóloltat, Bobo Sz.
    ui.:Nyugottan szólj, ha túlzásokba esem, gyakran megesik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bobo!

      Hűha, ilyen szép hosszú kommentet még nem kaptam talán még soha, így elsősorban köszönöm, hogy nemcsak a történetre, de erre is időt szántál! ❤️
      Nagyon örülök, hogy így vélekedsz a blogról, és annak is, hogy az elvárásaidnak is megfeleltek! Remélem ez a továbbiakban nem fog változni. :)
      Köszönöm, hogy leírtad ezt az észrevételt, egyáltalán nem vettem rossz néven, sőt, örülök, hogy felhívtad rá a figyelmem. Nos, igen, így jár az, aki éjjel ír, és belebonyolodik egy-egy mondandójába... :D Ki is javítom, köszönöm mégegyszer.

      Haha, a kosárlabdás gyerek valóban sokszor fel fog bukkanni, hiszen mégiscsak egy szomszédról van szó! :D A többi már csak rajta múlik. :)
      És természetesen megkaphatod. :D
      Na igen, a Drake és Josh az, amivel a mai 10 évesek sosem fognak találkozni, pedig ha tudnák, mit hagynak ki... A régi Disney-s és Nickelodeonos műsorok aranyat érnek.

      A folytatás hamarosan érkezik, minden amit ígérhetek, hogy semmiképp sem kímélem meg Maját és a környezetét a mindennapi gondjaiktól. :D (Nekem is kijár bőven.)
      Köszönöm az olvasásod, örülök annak is természetesen, hogy feliratkoztál! :)
      Hidd el, nekem minden olvasóm nagy nyeremény - hát még akik írnak is! :D ❤️

      (Engem nem zavar, ha "túlzásokba esel", ennyire még nem volt jó kommentet olvasni!:)

      Ölelés, Chloe

      Törlés
  5. imadoooooooooooom!!!!!!!!!!!!!!! Mikor lesz a kovi resz?????
    Puszi Aida<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! ❤️
      Körülbelül két nap és érkezik. :)
      Ölelés ❤️

      Törlés
  6. Isszonyatosan jó♡♡ Várom a következőt♡♡♡♡♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm drága ❤️ Már kint is van! ❤️

      Törlés